A békák élőhelyét 4 részre oszthatjuk, ezek váltakozás a tengerszínt feletti magassággal változik. Ezen értékek nagyrészt igazak egész Közép - és Dél-Amerikára.
Alacsony erdőségek.
0-300m tengerszint feletti magasságban találhatóak. Jellegzetességük, hogy melegebbek mint a hegységi területek. Nem ritkák a napközbeni r sokkal aktívabb az élet és a békáink is, ilyenkor intenzív a szaporodásuk is. A Ranitomeya reticulatus nappal igyekszik az avarba húzódni, így védekezni a kiszáradás ellen. A területen kevés bromélia faj él, így a békák, illetve az ebihalak számára szükséges vizes területet a fák repedéseiben, üregeiben összegyűlt víz szolgáltatja.
Középhegységi erdők
Ez a legváltozatosabb terület, és elég fajgazdag. 300m-től 1000m-es határig húzódik. Az alacsony erdőségek fajait fokozatosan felváltják ez erdeiek. A 350-550m magasság közti szakasz egy átmeneti zóna a fajok között. A levegő itt párásabb napközben is, így a fajok napközben is igen aktívak. Szaporodásuk sokkal inkább kapcsolódik a broméliákhoz. A hőmérséklet napközben is 27-tti magasság növekedésével csökken a hőmérséklet. Éjszakára mindössze 1-2°C-ot hűl a levegő. Éjszakánként nem ritkák a ködök, 100%-os relatív páratartalommal.
Különös része az őserdőnek Tongo Maria közelében található bambuszerdő. Ez elég egyhangú és sivár területnek tűnik a megszokott őserdőkhöz képest. Ezen kietlennek tűnő területen is vígan élnek a Ranitomeya lamasik.
Hegységi erdők
Ezen területen nőnek a legmagasabbra a fák. Jellemző rá a gyakori ködképződés. 1500m-es magasságig tart ez a szakasz. 1000-m felett található a dendrobatidae-k közel fele. Ezen a területen hatalmas broméliacsoportosulások találhatóak, így az itt élő fajoknál előfordulhat, hogy egész életüket leélhetik egy faágon lévő broméliák között. A hómérséklet már csak 21-
Köderdők
E területek gyakorta jelenhetnének meg horrorfilmekben is. Az állandó köd, a hűvös időjárás mind-mind sejtelmesebbé teszi ezt a környezetet. 1500m felett ár szinte mindennapos a köd, nappal is, így folyamatosan 100% körüli a páratartalom. A mindig nedves környezet hatalmas tömegű moha megjelenését teszi lehetővé, fákról csüngenek gyakorta tillandsiák társaságában. Ez a környezet már kevésbé kedvez a nyílméregbékáknak így csak néhány képviselőjüket találjuk meg mint például az Ameerega silverstonei Peruból, Az Oophaga arborea Panamában és a 2006-ban felfedezett kis R. daleswansoni Kolumbiában, ezt a fajt 1920m magasan találták.
Utolsó kommentek