Amanda lazac Hyphessobrycon amandae (Géry & Uj, 1987)

Sok ember helyszűke miatt nem teheti meg, hogy hatalmas akváriumot rendezzen be piciny életterébe és megfosztva érzi magát attól, h mutatós, csapathalakat tartson. Éppen nekik találta meg és írta le Géry és Uj 1987-ben az Amanda lazacot. Elég későn találták meg, nem is csoda hisz apró termetével eltűnik a fürkésző szemek elől. Élőhelye a Rio Argaguaia. Ennek a közel 2km hosszú folyónak a forrásvidékétől északabbra található apróbb öbleiben és mellékágaiban  fordul elő több más Hyphessobrycon társaságában. Természetes környezetében a víz lágy (~1nk), enyhén savas ( 5,5-6pH ), de akváriumban a sima csapvíz megfelel számára. Otthonosabbá tehetjük, ha kisebb mennyiségű égertobozzal vagy tőzeggel megfestjük a vizet, ez nagyobb biztonságérzetet ad és jobban kiemeli a színüket akár csak egy sötétebb háttér és talaj. Apró termetű, 2-2,5cm-es a maximális testhossza. Ivari különbözőségek a szokásosak, nőstény nagyobb és teltebb, halvány színekkel. Hímek élénkebb színezetűek, amik az ivás idején csak fokozódnak. Kis termetű csapathalak révén egy kisebb 30-40L-es akvárium is megfelel tartásukra, viszont ügyeljünk rá, hogy minimum 6 példányt tartsunk, de inkább 10-et, hisz csapathalak. Angol nevének jelentése izzó, parázsló lazac. Ez utal a színére is ami narancsos vöröses. Van egy sárgásabb változata is, azonban nem tisztázott, hogy ez egy alfaja vagy egy teljesen különálló faj. Bár a Hyphessobrycon és a Hemigrammus nemek közt is nem tisztázott a hovatartozás, különbözőség. Ez egy aktuális probléma ami a tudósokra vár.

Igen békések így gond nélkül együtt tarthatjuk más kis testű halakkal. Minden élő, fagyasztott illetve száraz eleséget elfogyaszt ami befér apró szájába, így az eleséget ennek megfelelően válogassuk össze. Természetesen jól fejlett, jó kondiba lévő egyedeket csakis minőségi, javarészt élő eleséggel nevelhetünk.

A 6-8 hónapos nőstények már szépen kerekednek, ilyenkor meg lehet kísérelni az ikráztatásukat. A többi kis termetű lazacéhoz hasonlóan zajlik az ikráztatás. Jó eredményt érhetünk el ha a nemeket külön akváriumban tartjuk az ikrázást megelőzően 2 hétig. A legteltebb nőstényt és a legélénkebb színezetű  hímet válaszuk ki. Kis 4L-es akvárium elegendő számukra. Gondoskodjunk ikrarácsról mert az ikrázás után kutakodhatnak és felcsipegethetik az apró ikrákat. A víz lágy legyen, 4-5nk, a kémhatása enyhén savas, 6 pH, a hőmérséklet 27-28°C. biztonságérzet növelése valamint ikrafogásra kisebb marék jávai mohát tehetünk az akváriumba, valamint 1-2 db égertobozt ami megfesti a vizet és baktérium ölő hatása segít az ikrák penészesedésének megakadályozásában. Erre a célra használhatunk egyéb penészesedés gátló szert is. Ezt akkor adagoljuk a vízhez ha már megtörtént az ikrázás és eredményesnek találjuk. Az este kiválasztott és kitett pár rendszerint másnapra ikrázik. Ha harmad nap sincs semmi eredmény, próbálkozzunk más párral. Amennyiben szerencsénk van apró ikrákkal teli a talaj és a moha. Az ikrákból 24-30 óra alatt kelnek ki a kicsik amik további 3-4 nap után úsznak el és kezdik keresni a táplálékot. Az első napokban igen apró egysejtűekkel etethetjük őket, pl. papucsállatka, később áttérhetünk a mikró vagy az artemia etetésére. Kis testű halak révén az ikrák száma is kevés, egy 40-60fős csapat már szép eredménynek mondható